Partnereink
Hírek - Dankó Béla
A márciusi ifjak és a reformkor nemzedékére emlékezünk
Békésen, Gyomaendrődön és Szarvason vett részt Dankó Béla országgyűlési képviselő az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc 168. évfordulója alkalmából rendezett március 15-ei megemlékezésen.
Békésen Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédet mondott. Kiemelte, hogy a nemzetért tenni akaró emberek indították el a forradalmat. Tisztán, világosan fogalmazták meg a gondolataikat, ez indított sokakat, ez állított sokakat a nemzeti forradalom mellé. A magyar nyelv egyértelműségét tisztán példázza a szabadság szavunk is, hiszen az egyén szabadsága és a nemzet szabadságát nem különbözteti meg, egy szavunk van erre, mégpedig a SZABADSÁG.
Majd Széchenyi István szobránál Dankó Béla országgyűlési képviselő ünnepi beszéde hangzott el.
Megemlékezésen elmondta „Széchenyi István példátlanul színes, sokoldalú egyénisége, beszédes életútja szintén máig ható példa erre. Egy életút, amely magában hordozza a fontolva haladás, a tudatos tanulással megszerzett tapasztalat bölcsességét és a forradalmiság energiáit, dinamikáját is. Munkássága, mely örökre a legnagyobb magyar hazafiak sorába emelte, szép ám megrázó példája az eltökélt küzdelemnek, majd tragikus módon az önfeláldozásnak. Az önfeláldozásnak, amely nem a visszavonulásban, hanem munkában öltött testet, amely képes valóban szolgálattá emelni a hazáért végzett munkát. Bizony, Tisztelt Békésiek, Kedves Barátaim, ez a szolgálat, ez az alázat az, amit azóta is igényel és elvár a magyar közélet.”
Gyomaendrődön a Hősök terén elhangzó beszédében kiemelte: „S ha egy nemzet útja a küzdelem, ha egy nemzet arra született, hogy generációról generációra vérrel és munkával szerezzen teret, hazát saját jövendőjének, az a nemzet méltán és büszkén viselheti a „forradalmak nemzete” jelzőt. Mi, magyarok szerte a Kárpát-medencében, a nagyvilágban és itt, Gyomaendrődön is, megküzdöttünk mindezért. Létünk, nemzeti önazonosságunk pedig mára eggyé vált ezzel a küzdelemmel. Azokra emlékezünk ma, akiknek megadatott, hogy mindeközben ki is vívhassák nekünk mindazt, amit ez a kokárda megtestesít s mindazokra is, akik legdrágább kincsüket, életüket adták érte.” majd hozzátette: „Ám a lehetőség önmagában vajmi keveset ér, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, vajmi keveset lendít az ügyön eltökéltség, összefogás és tettek nélkül. E három tényező egymásra találása pedig 1848 márciusában örökre megfordította hazánk sorsát.”
Majd Széchenyi István szobránál Dankó Béla országgyűlési képviselő ünnepi beszéde hangzott el.
Megemlékezésen elmondta „Széchenyi István példátlanul színes, sokoldalú egyénisége, beszédes életútja szintén máig ható példa erre. Egy életút, amely magában hordozza a fontolva haladás, a tudatos tanulással megszerzett tapasztalat bölcsességét és a forradalmiság energiáit, dinamikáját is. Munkássága, mely örökre a legnagyobb magyar hazafiak sorába emelte, szép ám megrázó példája az eltökélt küzdelemnek, majd tragikus módon az önfeláldozásnak. Az önfeláldozásnak, amely nem a visszavonulásban, hanem munkában öltött testet, amely képes valóban szolgálattá emelni a hazáért végzett munkát. Bizony, Tisztelt Békésiek, Kedves Barátaim, ez a szolgálat, ez az alázat az, amit azóta is igényel és elvár a magyar közélet.”
Gyomaendrődön a Hősök terén elhangzó beszédében kiemelte: „S ha egy nemzet útja a küzdelem, ha egy nemzet arra született, hogy generációról generációra vérrel és munkával szerezzen teret, hazát saját jövendőjének, az a nemzet méltán és büszkén viselheti a „forradalmak nemzete” jelzőt. Mi, magyarok szerte a Kárpát-medencében, a nagyvilágban és itt, Gyomaendrődön is, megküzdöttünk mindezért. Létünk, nemzeti önazonosságunk pedig mára eggyé vált ezzel a küzdelemmel. Azokra emlékezünk ma, akiknek megadatott, hogy mindeközben ki is vívhassák nekünk mindazt, amit ez a kokárda megtestesít s mindazokra is, akik legdrágább kincsüket, életüket adták érte.” majd hozzátette: „Ám a lehetőség önmagában vajmi keveset ér, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, vajmi keveset lendít az ügyön eltökéltség, összefogás és tettek nélkül. E három tényező egymásra találása pedig 1848 márciusában örökre megfordította hazánk sorsát.”
A szarvasi megemlékezés
Szarvason a Művelődési Házban került sor az ünnepi megemlékezésre. Az itt elhangzó beszédében Dankó Béla hangsúlyozta, hogy: „1848 tavaszán a kokárda viselése egyet jelentett a tevékeny, tettekben is megmutatkozó hazafisággal. Nem divat, nem hagyomány és korántsem a kötelesség vétette hát fel a nemzetiszín szalagot, hanem az együvé tartozás, az összefogás érzése. Európa mai történelme nem véletlenül irányítja a figyelmet a mostani nehéz időkben épp Magyarországra. Arra az országra, melynek keresztény államisága példaként állhat a kontinens nemzetei előtt s arra az államra, amelynek minden józan mérlegeléssel, sötét jóslattal szemben is sikerült fennmaradnia, sikerült megőriznie nemzeti szuverenitását még a mindent felmorzsolni, beolvasztani vágyó nagyhatalmak árnyékában is.
